Indulás

Mivel heten mentünk kirándulni, megbeszéltük, hogy (kevesebb holmi miatt - semmi sátrazós dolog) egy autóval, a miénkkel megyünk, mert 7 üléssel is beférnek a csomagok a kicsi csomagtartóba. A találkozót ezért ide beszéltük meg, hozzánk, 7:45-re, indulás 8:00. Mi ugye este összepakoltunk, kikészítettünk mindent. Lili sajnos érzékenyebb az utazásra (kitől örökölhette?! XD ), gyakran előfordul sajnos, hogy hányikázik az autóban, ezért nem terveztünk reggelizni, így alhattunk VOLNA reggel 7-ig nyugodtan, de 6:51-kor csipog a telefonom. Brigi írt:

Rengetegszer utaztunk közösen versenyekre, nyaralni, vagy csak egy programra mentünk együtt, SOHA nem tudtunk időben elindulni. Vagy elaludt valaki, vagy tankolni kellett még, vagy valaki otthon felejtett valamit. Belekalkuláltam! HAHA XD Szegény Brigit is kinevettem, mondtam neki, hogy számítottam ilyesmire, semmi gond, igyekezzenek. :)

Mi összekészültünk, Lilit is összeszedtük, Tomi ideállt az autóval egyből a ház elé (lakótelepen lakunk és messzebb, garázsban van a kocsi helye), és csörögtek is Botiék, hogy itt vannak. Feljöttek, mert ugye valakik :D miatt picit várnunk kellett. Addig Boti elrakta a közöskajacsomagjaikat, fiúk ittak egy kávét, Boti pedig - gondolom a maga módján - elmesélte Lilinek, hogy mi is fog most történni. Nem hallottam, csak, hogy "yeeeee", meg "yupiii" , "induljunk!"

8:20-kor le is mentünk, és pár perc múlva rohanva, megtépázva, feszülten kiszállt Brigi és Krisztián a kocsiból. :D Brigi szülei is külön idejöttek, hogy hazavigyék magukhoz Krisztián autóját. (Nem szerették volna itt hagyni..nem véletlen parkolunk mi is garázsban..itt ritka képesség, ha valaki tud anélkül parkolni, hogy ne érjen hozzá másik autóhoz.)

Bepakoltunk az autóba, teljesen jól befértek a csomagok és beültünk. Tomi vezet, ő a kapitány; Barbinak is tengeri (autós, buszos, mindenféle) betegsége lesz utazáskor, úgyhogy ő ült az anyósülésen; Lili gyerekülése a második sor közepén, hogy kényelmesen elférjen a lába és hogy kilásson; én ültem a jobb oldalán (ha hányikázna, félreállunk, gyorsan ki tudjuk kapni a kocsiból, de ne úgy, hogy közben kiesünk a többi autó elé); Boti ült a bal oldalán; Brigi és Krisztián pedig a harmadik sor kettő ülésén (Boti szerint a csomagtartóban) romantikáztak. :)

Az út kellemes volt, Lilit szórakoztattuk, röhögcséltünk, sztorizgattunk. Semmi fennakadás és 75 perc alatt le is értünk Szekszárd vasútállomásra. Ott gyorsan kipattantunk a kocsiból (a reggeli késés miatt volt egy kis izgalom), kiszedtük a cuccokat, és Tomi Krisztiánnal elautózgatott Pörbölyre, az Ökocentrum nagy parkolójába. Ott letették az autó és visszabuszoztak Szekszárdra. Mi az állomáson vártuk őket. Emlékeimbe az élt, hogy van egy klassz büfé, finom melegszendvics, kávék a váróterem mellett. El is terveztem, hogy megreggelizünk, a kanapén elszürcsölgetem a kávécskámat (ami otthon kimaradt, nehogy berosszuljak a kocsiban..), de sajnos rosszul emlékeztem és semmi nem volt Szekszárdon egy várótermen kívül. DE! Egy 100 forintos érmével nyíló mosdóajtó és egy kávéautomata. Lányok együtt járnak pisilni, persze, hogy együtt mentünk! :) Láttam, hogy a takarító jóízűen kortyolgatja az automata előtt a kis italát, amit akkor vett. Gondoltam, ez is megteszi, iszom automatából. De sajnos elnyelte a pénzt. Mentem is panaszkodni az Úriemberhez. Azt a felvilágosító információt kaptam, hogy az automata csak olasz kávét ad ki..remek. Elhasználtam a csapat összes apróját egy krém kapucsínóra, amit meg sem kaptam. Barbi megsajnált, Boti is látta, hogy elszontyolodtam és szereztek nekünk kávét, kakaót! Köszi! ♥

Barbi szokott írni, és aznap volt egy pályázat leadási határideje, amire készített is egy művet. Amíg Brigi és Lili beszélgettek, kávézás mellett volt egy kis időm elolvasni. Teljesen belemerültem, nagyon tetszett. Még nem született eredmény, várjuk AZ emailt. Szurkolunk!

Lili izgatott és izgága volt, kalandparkot csinált a váróból. Szaladgáltunk a vonalakon, mászkált a padokon, bújócskázott az oszlopok között. Mikor a fiúk odaértek, úgy kellett Manót "összeszedni". Állva pelenkáztuk négyen, persze rihiröhizett és ficánkolt folyamatosan, de klassz csapatmunkát végeztünk. Az akció után pedig mindenki összeszedelőzködött és elszántan elhagytuk a szekszárdi vasútállomás várótermét.