A Kékről

Én kíváncsi természetű vagyok. Sok mindent kipróbálok és szerencsére lehetőségem is van azokkal a dolgokkal foglalkozni, amik érdekelnek, amiket szeretek. Ilyen a tánc is. Órákig tudnék erről írni, mert egyik meghatározója az életemnek. De hogy jön ez ide?! (tudom, hogy erre gondoltál! :D )

Esküvői nyitótáncok tanításával is foglalkozom. Tanítottam egy párt, akikkel a lakásukban próbáltunk. Nem arról vagyok híres, hogy időben érkezem mindenhova, de ilyen fontos találkozókról nem szoktam késni. Én időben is érkeztem, a vőlegény viszont még úton volt, és szegény menyasszony tőlem folyton elnézéseket kért, etetett-itatott, beszélgettünk és vártunk, közben idegesen pötyögött a telóján. Nekem nem baj, ezt a részét is imádom!

Mikor a ház ura megérkezett, beindult a "hol voltál, miért nem hívtál, tök ciki, hogy leszünk kész, stb.", ezekre a válasz, "csak nyomtam 2 pecsétet!". Néztem, hogy ez mit jelent?! Vártam, hátha a beszélgetésből kiderül. Néma csend! Csajszi lefagyva! Pár másodperc múlva: "TE ELMENTÉL NÉLKÜLEM?! Most mehetek egyedül, táncolnunk kellene, te pedig sétálgatsz, blabla". Rákérdeztem, hogy mi is a baj, annyit mondtak, hogy itt (a környéken) csinálják A TÚRÁT. Nekem meg tudnom kellene, hogy az mi! Mintha érteném, reagáltam valamit. Nagyon ostobának éreztem magam abban a szituációban, meg persze zavarban is voltam - veszekedős hangulatban táncolni nem a legjobb. Nem firtattam tovább. Na, de aztán itthon! Goggle: Kéktúra! És már hívtam is Tomit és a többieket, hogy akkor sátor, meg pecsét, meg kitűző, és induljunk!

Achievement mániás vagyok! Aki érti, érti! XD Engem motivál a túra játékossága. Hogy olyan, mint régen a csillagtúrák, csak nagyobb. Hogy csinálok valamit és az látszik, ott van a füzetben, én ott jártam és gyűjtöttem egy pecsétet. Számomra ez különleges. Van egy eleje és egy vége. Közben pedig megismerjük a Hazánkat! A társaság, a barátaim és családom, akikkel együtt járjuk az országot, akikkel felejthetetlen élményeket élünk meg és rácsodálkozunk az emberek jóságára.      Egy mező, - ahol elveszik az idő; egy erdő, - ahol vendégek vagyunk; és egy kilátó, - ahol magunkat látjuk. És kihívás!

Tartozom egy vallomással: Most NINCS PECSÉTFÜZETÜNK! És ez az én "ötletem". Aki ismeri a túraútvonalakat, tudja (vagy észlelte valamilyen formában), hogy néhány éve folyamatosan újítják az Országos Kékkört. A kijelölt útvonalakat felmérik, felújítják, (néhol minimálisan módosítják), jelzéseket festenek, rengeteg táblát helyeznek ki, színvonalas pihenőhelyek, források és kilátóhelyek épülnek. A pecsétek is teljesen egységesek. Kis 'dobozkában', védettebb formában, vékony láncon várják, hogy serényen nyomkodjunk velük. És amíg a régi pecséteken felül MTSZ, alul KÉKTÚRA, középen pedig a HELYSÉG neve található (régimódi), addig most aprólékosan kidolgozott helyi jellegzetes épületek, nevezetességek.

A DDK füzetem fele ilyen, fele olyan. És ez zavar! (Bolondlány vagyok, tudom.)

Már új kiadású Országos Kéktúra, és DDK füzet is van. Nagyon szép! Azok is egységesek. De az alföldi még nincs kész. A MTSZ központjában érdeklődtem, hogy azzal mi lesz. Azt a választ kaptam tavaly, hogy tavaszra tervezik a kiadását. Úgy gondoltam, hogy több éves kaland ez a 800 km, megcsinálunk max. 100-at, megvesszük az új füzetet, és utólag begyűjtjük azt a 3-4 pecsétet. Mikor elmondtam a többieknek, hogy én miért nem veszek most füzetet, senki nem vett. Mindent együtt! ♥ De sajnos nem készült el az új kiadás. Azt az információt kaptam, hogy ősszel valószínűleg a kezemben lehet. Izgatottan várom!